• 

Sétáló tükrök

 

Lesöpröm vállamról a kínt és fájdalmat,

csak a jövőt várom, de még a múlt szorongat.

Álmomból a valóság, mindig elragad,

hogy elsuttogja mégegyszer: hasztalan bűnös vagy.

Tükrök törnek össze, sok száz és ezer,

sikolyukba fulladt már az összes remény s kétely.

Tükrök vagyunk mindannyian csak egyszerű képek,

mások látomásai, kiket úgy hívnak; Emberek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Álmatlanság

 

Kaparja szemét a láz,

hogy tovább lépjen a gyász,

mert sír még Ő az üldözött

egyetlen mi várja a magány.

 

Míg másra a tavasz köszönt

ő az örök tél kegyeltje

hó alá folytja bánatát,

hogy más azt észre ne vegye.

 

Kaparja szemét a láz,

hogy továbblépjen a köd

nem sír már Ő a bűnös

egyetlen mi várja

a Halál.